Szép Ernő

Rohamra mennek a magyar bakák, trara rara, Fújja a trombitás a trombitát, trara, rara, Előre megy sok szép magyar gyerek, trara, rara, Szembe meg jönnek bombák, srapnelek, trara, rara, Trara ra ra.

Minek a zöld levél, Sárguljon, lehulljon, Minek a boldogság? Minek hogy elmúljon.

Ne félj, ne szeppenj cimbora, Krisztus nem áll eléd soha, Keresztjéről le sose jő, Jól oda van szegezve ő.

Lábára hágsz valakinek, Pardont sose hadarj, minek? Sőt, tyúkszemét gázold le, le, Éreztesd súlyodat vele.

Aki szerelmes lett Hadd lehessen páros Friss fészekkel végig Rakódjon a város.

Április, április: Száz virággal vár Pilis, Vár tücsökkel, pitypalattyal, Csókra szóló hangulattal. E bolondság, ne félj attól, Sohse megy ki a divatból.

Midőn először csalja meg Férjét a nő, Ugy fél, ugy drukkol, ugy remeg - Bajban van ő. A szeretője küszöbén Haboz egy percig, míg bemén, És bent pirul és sir, na ja, Fél, hogy borzas lesz a haja. A csókja gyors, zavart, ijedt, Felöltözik, hazasiet; S otthon megesküszik, hogy ujra Bizisten nem megy randevura.

Nincs szomorúbb mint egyedül Egyedül a moziba menni Egy jegyet tülekedve venni Idegen mellé telepedni A bonbont az ölembe tenni A sötétben egy sóhajt engedni Reklámot, Híradót, jaj mennyi Borzalmat nézni peregni Senkivel szót se fecsegni Nincs szomorúbb mint egyedül Egyedül a moziba menni.

Oh vesd le arcodról a púdert, A rúzst a szádról vesd le, vesd le.

A világon egyedül magamnak vagyok én: én. Aki velem beszél, annak már csak te vagyok.

Bárcsak felmehetnék A mennyekbe liften, Térdelnék Elébed Te jóságos Isten.

Hervadni kell a szerelemnek, Hisz az tavaszi ibolya, Csupán a száraz Csinált virág az, Amely nem fonnyad el soha.

Itt a tavasz, süt a nap, Itt van az a szezon, Mikor a padokon alszanak.

Mi fontoskodva futkosunk itt, S az Idő csak játszik velünk... Az évek egyre-másra szállnak, S elillan kurta életünk.

Míg utait a temetőnek Tûnődve, csöndesen rovom: - Lassankint megvigasztalódom A domboruló hantokon:

Folyik előttem a világ, Az örömök aranyhalak, Utánok nyúlok, istenem, Kezem alól kisiklanak.

Milyen jó szerelembe esni, Milyen rossz, Milyen rossz, Milyen rossz tétova keresni.

Nincs semmiről a világon olyan véleményem, amelyet orvul meg nem szúrna azonnal egy másik véleményem, nincs egy ítéletem, ami ne volna fellebbezés alatt, nincs egy érzésem, aminek az ellenkezőjét is ne érezném.

A csók, te életem, a csók Jobb mint az összes földi jók, Az édeseknél édesebb, És mézeseknél mézesebb.

A fa tökéletes fa, olyan, amilyennek szánva van, a bogár tökéletes bogár, de én hogy legyek ember?