Szepes Mária

Ma élsz. Holnap kiolt egy pillanat. Vajon csak e pillanatért vagy? Azon túl vár időtlen önmagad.

Az égen minden csillag kivirágzik egy éjen, ha titkukra lesel álomszemeddel. A föld hínáros. Föléje lebbenj!

A szavaknak nagy hibájuk, hogy mindenki mást ért alattuk. Először egyeztetni kell őket, mint a különféle órákat.

A gyûlölet a legfélelmetesebb, legmágikusabb hatalom, amely eddig a földön megjelent. Túlszárnyal és lebír minden más emberi gyöngeséget; az egyéni önzést, kényelemvágyat, halálfélelmet. Fehérizzásig korbácsolja a fanatizmust, tömeggé olvasztja az embert, s az a saját pusztulása árán is csak pusztítani akar.

A csodák mindig halkan zörgetnek ajtódon. Ha azt mondod, csak a szél zúg odakint, kavics koccant az üveghez, vagy néhány száraz falevél rezzent a földön, ha ülve maradsz, a csoda kívül reked. Te nem nyitottál ajtót neki.

A jóságról nem tudni, honnan jön. Egyszerûen itt van, és lelkünk küszöbén mosolyog. Nem védekezhetünk ellene. Akármennyire észrevétlen, vagy éppen azért, be kell engednünk őt, eleinte hitetlenül, csodálkozva, végül a világ harsányan tetszelgő dolgainál jobban megszeretjük őt.

A gyógyító öröm egyenletes napsütés belül. Ez az élet kiolthatatlan lángja, amely kezdet nélküli s végtelenbe rezgő derûvel világítja meg a körülötte hullámzó erők szimbólumokban kifejeződő jelbeszédét.

A bölcs nem rombolja szét menedékét addig, míg nincs hová menekülnie.

Az öröm mûvészete abban áll, hogy önmagából táplálkozik. Nem szorul alkalomra, erőltetett csiholásra, mert akkor szalmalánggá válik, amelynek ellobbanása után mélyebbnek tûnik a sötétség.

Ne higgyük, hogy elegendő, ha mi magunk átérezzük és elgondoljuk mindazokat a szép és gyöngéd dolgokat, amely társunk iránt eltölt bennünket. Feltétlenül tudtára kell adnunk valamilyen formában neki is, különben nyugtalanná, bizonytalanná válik, érzelmileg fázni kezd mellettünk.

Ha szeretetet, figyelmet kívánunk partnerünktől, akkor előbb adjunk mi neki. Finom, tapintatos pantomim ez, az erők egészséges keringésének módja. Olyan labdajáték, amelyben kezdetben a mi kezünkben van a labda, s társunk csak úgy dobhatja vissza, ha előbb mi odadobjuk hozzá.

A félelemkeltés mindig zsarolás. Akaratunk rákényszerítése is az egy velünk függésben lévő vagy bennünk bizakodó emberrel szemben.

Embernek lenni egyszerre borzasztó és nagyszerû. Nagyszerû, mert olyan tapasztalathoz jutunk általa, amit soha meg nem értenénk, ha csak ideából szőtt lények lennénk. És borzasztó, mert ebben az idegekkel átszőtt testben a tapasztalás fájdalmas, nehéz.

Az élet igaz és állandó értéke a halhatatlanság, és annak megismerése, megértése. Megtanulni, hogy minden mindennel összetartozik. És azt, hogy se kezdete, se vége nincsen a létnek, mert halál nincs, az élet örök. Állandó érték megtanulni azt, hogy tulajdonképpen egy ember lelke akkor látható, amikor nem látható a teste. És mindeközben az igazi, a legigazibb érték maga az élet. Az a nagy tapasztalás, amire mindenkinek szüksége van.

A kisbaba bölcsőjébe (...) egyedül a tündérkeresztanyák szoktak adni: kedvességet, okosságot, szépséget, vidámságot és főképp jó egészséget!

A fény akár egy kis szikrájával is képes átváltoztatni a csüggedt szomorúságot halhatatlan örömmé.

Égesd el testedet gondolataid tüzével!

Akit szeretsz, azért tégy meg mindent, de semmire se kényszerítsd. Engedd el, engedd a maga útján járni.

Az ember általában türelmetlen gyermekként kérdezgeti a sorsot, mit akar vele, s önnön lármájától nem hallja a választ, pedig nemcsak szavak, hanem a körülmények, az események alakulása és iránya is kiáltozzák szüntelenül.

A szenvedő ember mindig rokonszenvesebb, mint az, aki a szenvedést okozta, még akkor is, ha az ítélet-végrehajtónak igaza van!