A gyógyító öröm egyenletes napsütés belül. Ez az élet kiolthatatlan lángja, amely kezdet nélküli s végtelenbe rezgő derûvel világítja meg a körülötte hullámzó erők szimbólumokban kifejeződő jelbeszédét.

Kapcsolódó idézetek

1. Szeretsz. Mindegy, hogy valakit vagy valamit, egyszerûen megszületik benned a szeretet. Felfoghatatlan és érthetetlen az egész, de elmondhatatlanul boldog minden pillanat: valami leírhatatlan árad benned és belőled, valami megnevezhetetlen fény és frissesség illata leng körül. Fájdalomnak, szenvedésnek vagy depressziónak nyoma sincs, az élet minden rezdülésében megéled a csodát. Az ízek édesebbek, a hangok mélyebbek, a színek teljesebbek, s noha az életed egyáltalán nem változik, mégis pontosan tudod, hogy nincs olyan nehézség, amely ne adhatna örömöt is, és nincs oly probléma, amelyet ne oldhatnál meg könnyûszerrel.
2. Mi (...) itt a boldogság E mulandó világon, Ha nincs semmi állandóság E remegő ágszálon? Egyedül csak a reménység Szent biztatással táplál, Hogy az égben nem leszen vég S lelkem új örömre száll. Dukai Takách Judit
3. A jó, a szép és a remény mindenben benne van, benne él. A felkelő nap sugarában, a kimondott szó erejében, egy édes kacagásban, akár egyetlen pillanatban.
4. A mosollyal az ember fényt gyújthat önmagában. Reménnyel töltheti el a lényét, és ezt a reményt másokra is átsugározhatja.
5. Azt sugárzod magadból, amit a lelkedben, önmagadban átélsz. Ami benned történik, az árad belőled. Akiben öröm él, abból öröm árad. Derû. Müller Péter
6. Az öröm virág a télben, fény a sötétségben, a lélek békéje, amit senki el nem vehet.
7. A szeretet a mindent arannyá változtató csodaláng. A láng heve a gyönyörület. A gyönyörületet kincsünknek érezzük: tehát mentjük az elmúlástól. A festő menti festékkel, a költő tollal. A képnek az a része a mesteri. A könyvnek az a lapja halhatatlan. Gárdonyi Géza
8. A szeretet olyan, mint a napfény, amely az ûrön keresztül utazik egy örökkévalóságon át, és sosem szûnik meg létezni. A szeretet örökké tart. Dean Ray Koontz
9. Az öröm (...) szívünk hullámverése, sikló ritmusa, eleven forrásainak ezüstös csobogása. Prohászka Ottokár
10. Szerelem! (...) Minden titokzatos benne: ahogy megjön, ahogy kifejlődik, s ahogy eltûnik. Van úgy, hogy hirtelen jelenik meg, kétséget nem ismerve, örömtől sugározva, mint a nappal, máskor parázslik, mint a tûz a hamu alatt, s fellángolva csap be a lélekbe, mikor ott már minden elpusztult. Ivan Szergejevics Turgenyev