Lehet, hogy az egész világ kétfajta emberből áll - nevelőkből és alárendeltekből, azokból, akik bölcs intelmekkel irányítanak, és azokból, akik örömmel engedelmeskednek? És az egész élet nem más, mint valami vergődés a két véglet között, egyik szerepből a másikba, egyik rabságból a másikba? Gyermek és szülő, főnök és alárendelt.

Kapcsolódó idézetek

1. A világ majdnem kizárólag két (...) fajta emberből áll (...); először olyanokból, kik okosabbaknak tartják magukat, mint amilyenek, s azért elhamarkodva ítélnek, s nem bírnak elég türelemmel, hogy rendszeresen gondolkodhassanak; ezek, ha egyszer eszükbe jutna kételkedéssel illetni az elfogadott alapelveket, s letérni a közönséges útról, sohasem maradhatnának azon az ösvényen, melyen egyenesebben juthatunk előre, s egész életükön át eltévedve bolyonganának; azután olyanokból, kikben elég ész és szerénység van, hogy átlássák, hogy ők kevésbé képesek az igazságnak a tévedéstől való megkülönböztetésére, mint mások, kiktől tanulhatnak; ezeknek azután be is kell érniök avval, hogy inkább e mások véleményeit követik, mintsem hogy maguk jobbakat keressenek. René Descartes
2. A világ, és minden, ami benne foglaltatik, ellentétekben nyilvánul meg: van nappal és éjszaka, szeretet és gyûlölet... (...) A gond csak az, hogy az ember ezt a kettősséget többnyire összeegyeztethetetlen ellentétek sorának éli meg. Például boldogságot kizárólag a szenvedés ellentétének tekinti. Ez részben igaz is, másrészt viszont a kettő elválaszthatatlanul összetartozik, mint egy érme két oldala.
3. Milyen különös az, miszerint az emberben két egészen különböző lény dolgozik: az ész és a szív; s aszerint, amint az egyik vagy másik lesz túlnyomóvá, változik át az ember jelleme, sorsa, élete, úgy, hogy mondhatni: "Mindenki két különböző embert foglal magában, az egyik az ész, a másik a szív embere. A szív és az ész két különböző ember..." Jókai Mór
4. A világot nem papírra vetett törvények irányítják, hanem a benne élő emberek. Néhányan betartják a törvényeket, mások nem. Mindenki esetében saját magától függ, milyen lesz a világa, mihez kezd vele. És egy jó nagy adag szerencse is kell hozzá, hogy más ne csináljon poklot az életéből. Ez nem olyan egyszerû, mint ahogy az iskolában tanítják. Jó, ha az ember egy általa létrehozott erős értékrendhez tartja magát. A házasságban, a bûnözésben, a háborúban, mindig és mindenhol. Mafia c. videojáték
5. Az ember két ember. Az egyik én a mindenki által ismert, amellyel egy életen át kénytelen megalkudni. A másik pedig az, ami lenni szeretne, vagyis önmaga eszménye. Száraz Miklós György
6. Az élet örömeit csak a gyerekek élvezik s azok, akik nem jutnak hozzá. Szegény felnőttek. Mindig jobban unják az életet és örömeit. Örülni a szegények tudnak. Szegény gazdagok, azoknak igazán nincs semmi örömük az életben. Torkig vannak az élvezetekkel. Mindig teli van a gyomruk, a legjobb dolgokkal. Szapulják a legjobb falatokat. Állandóan kifogásokat keresnek és mindent unnak, mert minden a rendelkezésükre áll.
7. A világ tele van a legkülönbözőbb emberekkel, akad közöttük okos, buta, egészen ostoba, mulatságos és unalmas. Sokféle emberből áll össze a világ.
8. Akár tetszik, akár nem, egy nagy család tagja. Az emberiség családjáé. Ideges, veszekedős társaság, gyakran téved, sokszor jön zavarba, de olykor nemes és csodálatra méltó, és ami a legfontosabb, minden tagjára ugyanaz a sors vár. Dean Ray Koontz
9. Az ember élete két részből áll. Az elsőben reménylünk egy boldog jövőt, a másodikban bánkódunk elkövetett hibáink felett. E két időszak között alig marad egy percünk a csendes, boldog élvezetre. Széchenyi István
10. Értelmi és érzelmi lényekre oszlik a világ - az egyik gondolkodó, a másik átérző típus. Az első réteg adja a tettek embereit, a tábornokokat és az államférfiakat, a másik a költőket és álmodozókat - általában a mûvészeket. Akár a hárfa a szélre, úgy visszhangzik az utóbbi típus a képzelet minden rezdülésére, lelkiállapotának megfelelően rezonál az eszmények árapályára. Theodore Dreiser