Szilvási Lajos

A belső világosságot nem gyufával gyújtják.

A hûséget nem jegyzik az értéktőzsdéken.

A világ dolgait nem a szegény emberek intézik.

Az emberek olyanok, hogy egyik se akar kevesebb lenni a másiknál, ami az egyiknek van, rögtön kell a másiknak is.

A világon mindenkink joga van két nagy hazugsághoz. Az egyik jogos hazugság, hogy másnak mutassák magukat a környezetük, vagy az egész világ előtt, mint amilyenek valójában. A másik jogos hazugság, hogy másnak lássák önmagukat, mint amilyenek valójában.

Egyik pillanatban úgy örülök neked, hogy valósággal fáj, a másik pillanatban meg jajgatnom kellene a félelemtől, hogy hátha még ez a pillanat se igaz, és a holnap még ennyire se lesz igaz... Ha bezárhatnálak egy nagy hegy tetején egy toronyba, hogy senki se jusson hozzád, csak én legyek neked a világ... de talán még akkor is félnék.

Félsz kimondani a szót, nehogy elveszítsd, amit jelent.

Én se voltam soha szerelmes. Ezt még sohase éreztem, amit tőled érzek. Szerelem.

Annyi minden van, amit az ember úgysem csinálhat meg, hát akkor minek bosszantsa magát vele, nem igaz? Sohase fogom megtudni, milyen a súlytalanság állapota. Hiába irigylem azt a Heyerdahlt, nekem úgysem lesz alkalmam, hogy tutajjal hajózzam át az óceánt. Nem jutok el Nepálba, hogy megmásszam a Mount Everestet. Piccard-nak a fia sem fog meghívni, hogy a gömbjében szálljak le vele a tenger mélyére. (...) Nem fogok eljutni az Amazonasra, hogy anakonda kígyóra vadásszak. Nem ülhetek be egy Bugattiba a monacói autóversenyen, meg a spanyol menedzserek se utánam nyomoznak, hogy belőlem csináljanak nagymenő torreádort.

Két csinos nő közül az egyik mindig ideges a másiktól, de az talán még gyakoribb, hogy kölcsönösen utálják egymást.

Ha ez a fiú sokat mellette lenne, olyankor is, amikor ideges és jóformán önmagát se bírja elviselni, csak annyit kellene tennie, hogy belenéz a szemébe, és ettől a nyugodt szempártól rögtön lecsillapodna.

Most megint eszembe jutott, hogy egyszer megkérdezted, van-e nekem rendes nevem is, mert te azt nem tudod, igen, akkor két napig bőgtem, és most is bőgni volna kedvem, ahogy eszembe jut. Annyit se számítottam neked, hogy a nevemet tudd, ha nem is valami extra név, de szép név...

Több az esély a sikerre, ha az ember nem annyira a saját erejére, inkább a mások hibáira épít, tartalékolja a saját energiáit, és kihasználja az ellenfele gyengéit.

Az életet nem lehet tanfolyamon megtanulni. Vagy alkalmas valaki, vagy nem, erről van szó.

Visszamenőleg semmit sem lehet korrigálni, fölösleges éppen neked mondanom. Amit már jóvá kell tenni vagy tétetni, az egyszer már mindenképpen megtörtént, praeteritum perfectum, és ami megtörtént, nyomot is hagy. Ha valaki összeégeti magát, hiába plasztikázzák elfogadhatóvá a küllemét, mindig viszolyogni fog a tûztől, de tán még a melegtől is.

Szerencse, hogy a történelem nem ismer feltételes módot (...). Van abban valami megnyugtató, hogy ami egyszer elmúlt, az nem lehetett másképpen.

Honnan és miért táplálódott belém, hogy ha valami nagyon jó adódik az életemben, rögtön társul hozzá az a rossz érzés is, hogy elmúlhat - mert ami nem eleve adott, hanem keletkezett, el is tûnhet...

Ki törődjön az emberrel, ha nem a barátai, akik ismerik, és azért lettek a barátai, mert valamikor az adott fickóval egyformán gondolkodtak?

Úgy jó, amilyen vagy. Ezért tudnám elképzelni, hogy ne csak a feleséged legyek, hanem a szeretőd is.

A legtöbb férfi azzal teszi tönkre a tekintélyét a felesége vagy a szeretője szemében, hogy ha kutyaszorítóba kerül, nekiáll hisztériázni, akár egy buta nő.