Terry Pratchett

A híresztelések ellenére a Halál nem kegyetlen - csupáncsak borzasztó, borzasztó jól végzi a munkáját.

Az igazán jelentős fölfedezések többségét egyetlen röpke pillanat ihletének köszönhetjük. Persze, egy csomó fárasztó, aprólékos, előkészítő munka szükségeltetik először, de ami aztán eldönti a dolgot, az, mondjuk, egy hulló alma vagy gőzölgő teaforraló vagy a kád szélén kicsorduló víz látványa. Valami bekattan a megfigyelő agyában, s aztán minden a helyére kerül.

- Ugyan milyen lenne az ember szerelem nélkül? - Ritka.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember, s annak nyolc fia. Ettől eltekintve nem volt több egy vesszőnél a Történelem egyik lapján. Szomorú, ám ez minden, amit egyesekről el lehet mondani.

Ha van rosszabb annál, mikor nem értik meg, az az, ha tökéletesen megértik az embert, mielőtt esélye lenne egy jót duzzogni a meg nem értettség miatt.

Az élet (...) olyan, akár egy madár, amely az esti sötétségből tûnik elő, átrepül a zsúfolt ebédlőn, majd egy nyitott ablakon át ismét a kinti éjbe távozik.

Azoknak, akiknek nincs szükségük másokra, szükségük van olyanokra, akiknek a tudtára adhatják, hogy nekik mennyire nincs szükségük másokra.

A csókok tüze idővel kialszik, de a főzőtudomány általában csak javulni szokott az évekkel.

Bármilyen nehéz is megtenni valamit, amint egyszer sikerült, sokkal könnyebbé válik, ezért újból és újból meg fog történni. Előfordul, hogy egy hatalmas hegyet erős férfiak csak évszázadok kudarcba fulladt kísérletei után tudnak meghódítani, de pár évtizeddel később nagymamik andalognak majd fel rá teázni, később pedig visszamennek megkeresni a szemüvegüket.

Az élet néha elér arra a reménytelen pontra, amikor a rossz döntés lehet a legjobb döntés. Mindegy, merre indul az ember. Néha muszáj egyszerûen csak elindulni.

A gyûlölet (...) a vonzás egyik ereje. A gyûlölet az olyan szeretet, ami a hátát mutatja.

Néha nincs idő másra, csak egy nagy ugrásra. Néha az ember meg kell bízzon a tapasztalatában, az intuíciójában és a felfogóképességében, és nekifutásból kell ugrania.

Előbb-utóbb úgyis holtan végzi az ember. (...) És nagyjából ennyi az egész. Éled az életed, igyekszel, amennyire csak telik tőled, de igazából úgysem számít, mer` a végén úgyis csak meghalsz.

A nevek fontosak. Egy névvel bíró dolog már kicsivel több, mint annak előtte.

Az embernek előbb kissé mindig bele kell piszkálnia a dolgokba ahhoz, hogy elkezdhessen bármit is megérteni azokból.

Az élet nem más, mint gyöngyként egymás mellé fûzött átmeneti megoldások sorozata.

Semmi sem olyan, mint amilyennek szeretnénk. Nem létezik csodálatos, kivételes szerencse, nincsenek varázslatos megoldások, és a jó emberek nem győznek pusztán azért, mert kicsik, de merészek!

A futás a leghatékonyabb életben maradási módszer. De talán mégis akadnak esetek, mikor az embernek meg kell állnia, és fel kell vennie a harcot - talán pusztán azért, mert már nincs hova futnia.

Attól, mert az embert épp nem üldözik, még nem kell okvetlenül abbahagynia a menekülést.

Nagyon jól ismerem azokat az embereket, akik a közjóért hozandó áldozatokról szónokolnak. De sohasem magukra gondolnak! Ha azt halljátok valakitől, hogy "előre, bátor elvtársaim!", biztosak lehettek abban, hogy ő lesz az, aki a mögé a bazi nagy szikla mögé fog kuporodni, és ő viseli majd az egyetlen igazán nyílálló sisakot.