Ugrás a tartalomra
Még a közönséges könyvek nagy gyûjteményei is eltorzítják a teret, amint azt könnyedén megerősítheti bárki, aki valaha is megfordult egy tényleg régimódi antikváriumban, olyanban, ami úgy néz ki, mintha M. Escher tervezte volna egyik rossz napján, és több lépcsője van, mint emelete, meg kis ajtóban végződő polcsorai, amik nyilvánvalóan túl kicsik ahhoz, hogy átlag méretû emberi lény beléphessen rajtuk. Az idevágó egyenlet ez: Tudás = hatalom = energia = anyag = tömeg; egy jó könyvesbolt valójában egy előkelő Fekete Lyuk, ami tud olvasni.
Kapcsolódó idézetek
-
A könyvek nem ritkán a könyvekről szólnak: olyan, mintha egymás között beszélgetnének. Ennek fényében a könyvtár számomra mindennél izgatóbb volt. A hosszú, évszázados mormogás színhelye, egy felfoghatatlan dialógus az írótáblák között, egy élő dolog, az erő tartálya, amit nem uralhat emberi ész, a titkoknak számtalan elme által épített kincstára, mely túléli alkotóit és közvetítőit.
Umberto Eco
-
Egy eredeti gondolat: ugyan, mi ebben a nehéz? Biztosan hemzseg tőlük a könyvtár.
Stephen Fry
-
A könyvek... ablakok. Még akkor is, ha azok a helyek, amelyeket rajtuk keresztül láthatok, elérhetetlenek.
-
Viszonylag sokat foglalkozom a különböző elképzelésekkel, hogy a jelenlegi, fogyasztói társadalom hányféleképpen képes vagy kényszerül összeomlani, a legtöbb verzióban - már azokban, ahol még azért az emberek túlélnek - a könyvtárak igazi kincstárakká válnak, és az ott összegyûlt tudás, vagy irodalmi élmény életmentő lesz.
-
Minden könyvesbolt elég hasonló. (...) Mindben polcok meg könyvek vannak.
-
Az olvasás az író életének alkotó központja. Én akárhova megyek, könyvet viszek magammal, és mindig találok alkalmat, hogy bele is olvashassak. A trükk abban áll, hogy az embernek meg kell tanulnia kis és nagy adagokban olvasni. A várószobákat egyenesen a könyvekre tervezték. De ugyanezt szolgálják a mozik előcsarnokai vetítés előtt, a hosszú és unalmas sorban állások, és a mindenki kedvence, a vécé. Még vezetés közben is olvashat az ember, hála a hallható könyv forradalmának.
Stephen King
-
Ha valaki sokat ír, az önmagában nem jelent semmit. Se rosszat, se jót. (...) Gyorsan is lehet olyat írni, ami maradandó. A könyvtárak pedig tele vannak lassan írt rossz könyvekkel.
Nemere István
-
Nem egy nagy folyam az idő, ahol a napok tartanak valahova, hanem egy tömött tér, ahol váj magának egy kis lyukat, és amint egy centit előrelép, ugyanolyan sötét lesz körülötte minden, előtte is, mögötte is.
-
Mire az ember eléri az ötvenet, annyi információ zsúfolódik össze az agyában, mint a New York-i Közkönyvtárban. Az elménk ügyeletes könyvtárosa viszont lassú, mogorva, a figyelme pedig könnyen elkalandozik. Ha elszalajtod, hogy tudjon meg valamit - mondjuk valakinek a nevét -, egy perc is kell neki, hogy felkászálódjon, aztán megáll kávézni, szóba elegyedik egy régi ismerőssel a folyóiratoknál, végül pedig elfelejti, hová is indult.
Arthur C. Brooks
-
Én mindig eltévedek a könyvtárban. (...) Nem számít, hányszor jártam már ott. Sőt, azt hiszem, minél többet járok oda, annál többször tévedek el. Mintha a könyvtár ismerne, és új átjárókat nyitna meg előttem.
Rainbow Rowell