Ugrás a tartalomra
Nagyon jól ismerem azokat az embereket, akik a közjóért hozandó áldozatokról szónokolnak. De sohasem magukra gondolnak! Ha azt halljátok valakitől, hogy "előre, bátor elvtársaim!", biztosak lehettek abban, hogy ő lesz az, aki a mögé a bazi nagy szikla mögé fog kuporodni, és ő viseli majd az egyetlen igazán nyílálló sisakot.
Kapcsolódó idézetek
-
Gondoljunk csak arra, hogyan szalad egy egészen kicsi gyermek. Jó eséllyel elesik, és az ember nem kiabálhatja elég gyakran és elég hangosan azt, hogy "Állj!", ha nem akar mindjárt az egész gyermekkor útjába állni. Nem szeretnénk, hogy megüsse magát, de azt igenis szeretnénk, hogy hajlandó legyen kockázatot vállalni. Az ember azt kívánja, bár ő maga is ilyen bátor lenne.
-
Oda se figyeljetek, ha vállon veregetnek, és azt mondják, gyere, harcoljunk a szabadságért, vagy legyen az bármi más szó, hiszen az mindig akad. Mondjátok, uram, sajnálom, nem érek rá meghalni. Túl sok a dolgom, aztán rajta, szaladjatok, ahogy csak bírtok! Ha azt mondják, gyávák vagytok, oda se neki, a ti dolgotok az élet, nem a halál. Ha az életről is fontosabb elvekről beszélnek, mondjátok, uram, ön hazudik. Nincs az életnél fontosabb.
-
Rohadt egy egoista dolog az öngyilkosság! (...) Gondolj csak azokra az emberekre, akik megbetegednek, gondolj csak arra, hogy kapaszkodnak az életbe, és mindent elkövetnek azért, hogy minél tovább éljenek. Gondolj azokra, akik lebénulnak, és a végén egy életre egy kerekesszékben kötnek ki, vagy azok, akik elveszítik a gyereküket, a feleségüket, a férjüket. Gondolj azokra, akik a poklok poklát állják ki, úgy szenvednek, azokra, akik a legszívesebben eltûnnének, de a nyomoruk ellenére felkelnek reggel és élnek tovább, szerintem elképesztő hálátlanság, hogy mások, akiknek sokkal több öröm jutott az életben, inkább azt választják, hogy kiugranak az ablakon. És mi lesz azokkal, akik ittmaradnak? Azokkal, akik arra lesznek ítélve, hogy örökké tartó gyászban és megvetésben éljék le az életüket, azokkal, akiknek meg kellett tudniuk, tudomásul kellett venniük, végig kellett szenvedniük azt, hogy akit szerettek, inkább lelépett - velük mi lesz?
Ida Hegazi Hoyer
-
Rengetegen szónokolnak arról, hogy segíteni kell másokat, hát én tettem is valamit. Nem hiszek a "majd"-okban. Nem hiszek a kivárásban. Lépni kell. Ebben hiszek.
-
A hatalom mindig veszélyes, a legrosszabbat vonzza és megrontja a legjobbat. Sosem sóvárogtam a hatalomért. Az csupán azoknak adatik meg, akik készen állnak meghajolni, hogy felvegyék.
-
Aki mindent képes egy lapra feltenni, bátor. Bízik a sorsában, bízik abban, hogy van értelme elhagyni a partot és kievezni a nyílt vízre, oda, ahonnan lehet, hogy soha többet nem talál vissza. De nem is ez a cél. Soha nem azért merünk, mert ott akarunk maradni, ahol épp toporgunk.
Oravecz Nóra
-
Az igazán bátor, aki őszinte magához.
-
A szívünk mélyén mindannyian (...) a bátorsággal asszociáljuk, ha valaki hajlandó a bukás veszélyével járó nagy kockázatot vállalni, és ha katasztrófa után képes visszakapaszkodni. De ebben tévedünk. (...) Nagyobb bátorság és hősiesség kell ahhoz, hogy ellenálljunk az emberi késztetésnek, hogy ne az azonnali kielégülést, ne a könnyebb utat válasszuk, hanem minden nap megtegyük a magunk tudatos és fájdalmas lépéseit, mindig felkészülve az elképzelhetetlenre.
Malcolm Gladwell
-
Az, aki bátor, az, aki nyitott, folyton tanul, változik. Beengedi azt, ami érkezik, ad neki egy esélyt, de sohasem ítélkezik. Halad a saját maga megismerése felé vezető úton - letéríthetetlenül, akadályokkal nem foglalkozva valósítja meg magát.
Oravecz Nóra
-
Egy kezemen meg tudom számolni azokat az embereket, akikben megbízom. És itt nem olyan fajta bizalomról beszélek, amire akkor gondolok, ha azt mondom, hogy például "Bízom benne, hogy nem hazudsz nekem" vagy "Bízom benne, hogy nem lopod el a pénzem". Én arról a bizalomról beszélek, amikor tudod, hogy valaki soha nem fog bántani, a körülményektől függetlenül. Vagy amikor tudod, hogy néhányan mindig melletted fognak állni, nem számít, milyen rosszra fordulnak a dolgok.