Vavyan Fable

Ha nem szerethetlek félelem nélkül, akkor nem merhetlek szeretni.

Gyerek vagy, s mint olyan, kiszámíthatatlan.

Rádöbbent, milyen termékenyítő az egyedüllét, amelytől a legtöbben szorongva rettegnek, s hinni vélte: némelyik magányost azért gyötri tébolyulttá a magában-lét, mert rossz a társasága.

Nem iszol, nem dohányzol, nem lélegzel. Nem halsz meg rákban.

Nem látni és nem érezni. Ez az én nagy kalandom.

Vesztegesd meg magad: légy boldog!

A női lélek olyan kusza, mint a pamutgombolyag, amellyel 4-5 macska gurigázott álló nap.

Az életben a nevetés az egyik legkomolyabb dolog, éspedig azért, mert a legfontosabbak közül való.

A legtöbb férfi aprólékos részletességgel tud beszélni a nőről, akit használ, ámde nem szeret. Mihelyt szerelmes lesz, tekintete elbutul, szava elapad. Himnuszt költ a kedvesről, csakhogy ezt már magába zárja. E gondolatokhoz illetéktelen az idegen fül.

Ilyen pillanatokban ezernyi érzelgősség fordul meg a fejemben, de pusztán önfegyelem kérdése, hogy hallgassak róluk. A tilalom a gondolatokra nem, csakis a szavakra vonatkozik, melyek kimondva feltétlenül elveszítenék jelentőségüket, varázsukat. Legfeljebb lemeztelenítenék az érzést, kifejezni úgysem tudnák.

Alig-alig aludtam. Valaminő félöntudatlanságban hevertem, nem akarván elhinni, hogy végre valóban itt tartok, hozzásimulva, vele összegömbölyödve tölthetem az éjből még hátralévő időt. Rettegtem, ha elalszom, reggelre kiderül, mindez csak álom volt. Féléberen őriztem a meseszép valóságot.

Szerelmes vagy, bolond barátom! Nem csupán az életbe, ráadásként a lányba is!

Ellenségről ritkábban derül ki, hogy barát, mint fordítva.

S még valami, csodával határos: beteljesíthetjük álmainkat.

Amikor az értelem veszni látja a legutolsó esélyt, amikor az arc visszatükrözi e felismerést, amikor a lélekben lejátszódik az a jelenet, ami végzetesebb annál, ami hajdan a Paradicsomban megesett - ennél fájdalmasabb és tragikusabb nincs.