Ilyen pillanatokban ezernyi érzelgősség fordul meg a fejemben, de pusztán önfegyelem kérdése, hogy hallgassak róluk. A tilalom a gondolatokra nem, csakis a szavakra vonatkozik, melyek kimondva feltétlenül elveszítenék jelentőségüket, varázsukat. Legfeljebb lemeztelenítenék az érzést, kifejezni úgysem tudnák.

Kapcsolódó idézetek

1. Apró szavak, melyek összetörik, megcsonkítják a gondolatot, nem fejeznek ki semmit. (...) Nem, az ember nem tud elmondani semmit senkinek. A pillanat kényszere mindig elvéti célját. A szavak mellétalálnak, s távolról sem közelítik meg tárgyukat. Aztán feladja az ember, a gondolat elenyészik, s óvatosak leszünk, mint a legtöbb középkorú, sunyi, ráncos szemükkel, örökké aggodalmas tekintetükkel. Mert hogy tudnák szavakkal kifejezni az ilyen testi érzéseket? Meg ott azt az ürességet? (...) Az ember a testével érez, nem a lelkével. Virginia Woolf
2. A gondolat, míg önmagába zárul, sajnos nincs jelen, Szavak nélkül nem mûködik a mindenható értelem. De a kimondott szavak sorsa néha furcsán alakul, A lényeg sokszor bennük marad kimondhatatlanul. Bródy János
3. Vannak dolgok, amiket meg tudsz fogalmazni, ott vannak benned készen, letakarva, kimondani mégsem tudod. Mintha attól tartanál, hogy ha kimondod, elveszíted őket. Hogy a szó elrontja, s csak a kis részét, csak a halvány mását képes láttatni annak, amit érzel, gondolsz. Bertók László
4. Küzdök az érzések ellen, küzdök magam ellen, Nem tudom, mit tegyek, visszatért a régi énem. Megint tilosba léptem, bolyongok, mint egy szellem, Nem bírom tovább, arcomon végigfolyik könnyem. Miért gondolok rád? Miért érzem azt, hogy kellesz? Mikor legbelül tudom, hogy ebből megint baj lesz.
5. Én csak azt érzem valódi szabadságnak, ha az érzelmeimre hallgatok - akár a józan ítélőképesség rovására is. (...) Úgy érzem, hogy akit az esze irányít, az nem szabad. Sütő Enikő
6. Nekem az számít, amit az adott napon szeretnék, ami a prioritás, nem pedig az, amit tennem kellene, vagy ami helyes vagy helytelen. A fegyelem, az önuralom vagy a tiltás gondolatától úgy érzem, hogy irányítanak, ettől feszült leszek, és hajlamos vagyok lázadni, még akkor is, ha ezzel éppen azt szabotálom, ami jót tenne nekem.
7. Az emberi érzelmek olyan összetettek, hogy gyakran kerüljük szavakba foglalásukat. Nem akarjuk elveszíteni érzelmeink erejét és varázsát, gyakran ezért nem kívánjuk kimondani, amit valójában akarunk. Egy kimondatlan vágy valóra válása nagyon különbözik a kimondott kérés teljesülésétől. A szerelem azt jelenti, hogy nem kell olyan sokat beszélnünk.
8. Kérdéses, hogy általában a gondolatok mennyi figyelmet érdemelnek. Bármilyen gondolatról legyen is szó, hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy egy gondolat csak egy gondolat - az elménk terméke, szavak, mondatok sora, ami az esetek nagy részében köszönőviszonyban sincs a valósággal. Szondy Máté
9. Milyen egyszerû is volna, ha az ember képes lenne kontrollálni az érzelmeit! Csakhogy a felsőbbrendû, döntésképes én valójában alsórendûnek számít a tudatalatti álnok fegyverével szemben. Mint amikor valahol, csak úgy a szélben, megcsapja az orrod egy illat, s te úgy érzed, elvesztél. Minden érv, amit a józan ész diktál, szertefoszlik, erőtlen próbálkozás marad csupán. Hiába tudod a lelked mélyén, hogy nem vezet sehová, értelmetlen, s okozhat bár élethosszig tartó mérgezést, te mégis akarod azt az illatot. Mert lényeddé vált. Szurovecz Kitti
10. Tiltsa bár az ész szava, Tiltsa végzetem, Érted lángol, érted él Minden érzetem. Bajza József