Victor Hugo

A nagy királyok a tudomány pártolását mindig gyöngyszemként illesztették a koronájukba.

A szelídség az összes erények fáklyahordozója. (...) Az irgalmasság, a szelídség párja, szüli az alattvalók szeretetét, amely hatalmas testőrségként védi a fejedelmet.

Köztudomású, hogy a nagy vagyonok nem az irodalomból származnak, és hogy akik a legtöbb jó könyvet olvassák, nem mindig tudnak télen fûtőzni.

A termékeny vidékeket kereskedelemmel, a terméketleneket iparral kell támogatni.

A királynak nemes erénye az irgalom, megtöri a harag erejét.

A korona nagyságot követel.

Amilyen csábos a kicsapongás elölről nézve, olyan rút és förtelmes, ha visszatekintünk rá.

Nem szentírás, hogy kis embernek meg kell hátrálnia a nagy feladat előtt.

Ha hiszünk egy eszmében, azt mindenben megtaláljuk.

Az emlékezet (...) a féltékenyek hóhéra.

Olyan az emberszív (...), hogy csak egy bizonyos mennyiségû keserûség fér meg benne. Ha a szivacs teleszívta magát, elzúghat fölötte az egész óceán, egy csöpp nem sok, annyit se vesz magába többet.

A szépség mindenható, Csak a szépség szül teljességet. A holló csak nappal száll, A bagoly csak éjjel száll, De éjjel és nappal szárnyal a hattyú.

Január havától elfordul április.

A fenyő nem szép fa, (...) Nem olyan szép, mint a nyárfa, De télen is őrzi a zöldjét.

A szertelen fájdalom, akárcsak a szertelen öröm, mivel heves, nem hosszú életû. Az emberi szív nem bírja sokáig a végleteket.

A bagolynak semmi keresnivalója a pacsirta fészkében.

A becsületbeli ügyek mindig növelik a nők szemében a férfi tekintélyét.

A szertelen bûnből észbontó gyönyörök fakadnak.

Ha rossz útra tér az ember, járja is végig. Esztelenség megállni egy rémtett közepén!

Aki egyszer medvén ült, az nem fél többet semmitől.