Victor Hugo

Az embernek érzelmekre is szüksége van, mert gyengédség és szeretet nélkül az élet csupán afféle érzéketlen gépezet.

A nagy emberek azok, akik sokat éreztek, sokat éltek; és néha, néhány év alatt az ember sok életet él.

A végletes fájdalom, csakúgy, mint a végletes öröm, oly szertelen érzés, hogy nem tarthat sokáig. Az emberi szív nem élhet sokáig végletekben.

A szívben tátongó ûrt nem lehet egy dugóval elzárni.

Aki élt már egyedül, tudja, milyen természetes dolog a magánbeszéd. A lenyelt szavak marják az embert. Megkönnyebbülünk, ha kikiálthatjuk kínunkat. Aki egyedül hangosan beszél, mintegy a bennünk lakó Istennel társalog.

A szabad véleménynyilvánítás könnyít a helyzetünkön. A farkast megvigasztalja, hogy üvölthet, a juhot a gyapjú, az erdőt a fülemile, az asszonyt a szerelem, a bölcset az aranymondás.

Szeress! Szolgálj! Segíts! Küzdj! Szenvedj! - int a lélek...

Aki nem sír, az nem lát.

Szeme nincs, de mindent lát.

Vannak az életnek zaklatott pillanatai, amikor azt se vennénk észre, ha körülöttünk összeomlana a föld.

Az anyáknak mindenhez van erejük.

Olykor emberfölötti erő költözik az asszonyi kézbe.

A holdvilágnál csak a dolgok földöntúli mását látja az ember.

Az emberi hang muzsika az emberi fülnek.

Ne nagyon felejtsük rajta a szemünket a felebarátunk feleségén, ha megannyira ingerli is a szépsége az érzékeinket! A paráznaság fölöttébb zabolátlan eszme. A házasságtörés a mások gyönyörére való kíváncsiság.

A test ezer kísértése megannyi veszedelem és gonoszság.

Az ember élete, a nagyoké s a miénk egyaránt, jó és rossz keveréke. A fájdalom az örömmel, akár a spondeus a daktilussal, mindig együtt jár.

Ha egyébként nem hiszünk is semmiben, vannak az életünkben olyan percek, amikor a legközelebb eső templom istenét imádjuk.

Adományt a királytól, pártfogást a tengertől remélj!

A lobogó gyertyafény nem csak egy rovart csalogat a lánghoz.