William Shakespeare

- El tudod-e számlálni a hazugságokat sorban, fok szerint? (...) - El fogom sorolni a fokozatokat: az első az udvarias válasz; a második az ildomos döfés; a harmadik a nyers felelet; a negyedik a merész visszavágás; az ötödik a daczos visszautasítás; a hatodik a körülírt hazugság; a hetedik az egyenes hazugság. Mind ezt kikerûlheted az egyenes hazugságig, de még ezt is kikerülheted egy "ha" val.

Nem tükre, te hízelegsz neki, mert benned szebbnek látja magát, mint vonásai mutatják.

Az agy előírhatja a törvényt a vérnek, de a forró vérmérséklet átugorja a hideg szabályt.

Szidhatja, mint koldús, a gazdagot, No, szidom is hát, míg koldús vagyok, Nincs bûn előttem más, csak aki gazdag; Ha dús leszek, ez a szó lesz erényem: Nincs bûn, csak élni koldusan, szegényen.

A bolond bölcsnek tartja magát; de a bölcs tudja magáról, hogy bolond.

Nőnek kor nem árt; a megszokás Örök varázsát nem koptatja el.

Krisztusra kérlek, jó barát, Itt nyugvó porom ki ne ásd! Légy áldott, ki e köveket óvod, S átkozott, te, ki bolygatod csontom.

E koponyának egykor nyelve volt, szépen tudott dalolni; s hogy vágja földhöz e pimasz, mintha Káin állkapcája volna, ki az első gyilkosságot elkövette. Egy államférfi agya is lehetett, kinél most e szamár különb cselszövő; egy olyané, ki az Úristent is rászedte volna; nem meglehet?

Lassan: megbotlik az, aki rohan.

A piperés Tavasz - megannyi ringó Szép lány között, aki akár a bimbó. Nézd mindjüket, figyeld, ne légy te rest, S ki legkülönb köztük, csak azt szeresd.

Bárcsak ne is élne az ember a tizedik meg a huszonharmadik esztendeje között. Vagy legalább átalunnák ezt a fiatalok. Mivelhogy ebben az időben egyebet se mívelnek, mint fölbökik a lyányokat, meg ingerkednek az öregekkel, meg lopnak, meg verekszenek.

Az idő más-más lépést jár más-más személyekkel. Akár meg is mondhatom, kivel andalog az idő, kivel üget az idő, kivel vágtat az idő és végre kivel áll egy helyen.

Rongyos ruhán át kis bûn is kitetszik; Talár s prémes kabát mindent befed. Aranyba vond a bûnöd - s az Igazság Hiába sújt rá, megtörik vasa; Ronggyal fedezd - s átfúrja szalmaszál is.

Akit megsuhint a bolond esze, Bolondul teszi, bárhogy fáj a csípés, Ha nem játssza meg, hogy semmit sem érez: Különben épp a bolond csápoló Szeme tárja fel a bölcs balgaságát.

Színház az egész világ, És színész benne minden férfi és nő: Fellép és lelép: s mindenkit sok szerep vár Életében.

Élesben fáj, mint a kígyó foga, Hálátlannak tudni gyermekét.

Az ünnepnap azért kápráztat el, Mert szürke napokból ragyog elő, Ritkán, ahogy a nyakláncban tüzel Itt-ott egy-egy igazi drágakő.

A koronás fej fekhelye keményebb.

Olyan a gyász álderûbe rejtve, Mint az öröm, ha sírni volna kedve.

Szerelem a szerelem, Amely hőfokot más hőfok szerint nyer Vagy ár-apályt játszik készségesen?