William Stanley Merwin

El akarom mesélni milyenek voltak az erdők

Köszönet neked kortalanság évszakába feledkezett élethosszú késő délutánom köszönöm a folyókra néző ablakokat köszönöm az igaz szerelmeket kiket annak idején adtál és a csöndből születő és váratlan szavakat melyek felvezettek a tiszta napvilágra anélkül hogy hátrafordultak volna hozzám köszönet a barátokért és hosszú visszhangjukért és a hibákért amelyek csak enyéim voltak (...) köszönet nektek test és kéz és két szemem köszönöm a látványokat és pillanatokat melyeket nem látok már soha többé csupán lelki szememmel ahol változatlanok.

Hiányod belém fûződött, mint fonal a tûbe. Most mindent, amit teszek, annak színével varrom.

Tudtomon kívül minden évben elmulasztottam a napot Amikor az utolsó láng majd int nekem.