Tudtomon kívül minden évben elmulasztottam a napot Amikor az utolsó láng majd int nekem.

Kapcsolódó idézetek

1. Sivár minden napom, mikor nem tudom felébredve már, hogy aznap láthatom magát. Ha tudná, milyen heves a láng, amely bennem lobog, s melyet megpróbálok eszemmel oltani... De feladom, érzelmeim ellen tovább harcolni nem bírok. Beletörődtem, a hatalmában vagyok...
2. Minden este megnézem a naplementét, és igyekszem a szívembe rejteni a lenyugvó nap utolsó sugarát, hogy átküldjem hozzád.
3. Emlékezz rá, hogy egyszer még, utoljára, találkoztál velem... És ha van még benned valami belőlem, mártsd be tolladat a lenyugvó nap tüzébe, s írd meg nekik... írd meg ezt a találkozást... és írd meg nekik, hogy hagytalak el, és hogy tûntem el, beleolvadva az alkonyodó égbe, ifjan, szépen és végtelenül szabadon, hogy ne lássalak többé. Karinthy Frigyes
4. Egyszer, nem tudom mikor, eljön az én napom, és akkor ők lesznek ott. Miattam.
5. Mindenkiért eljön egyszer a halál, de én világéletemben hittem abban, hogy az én esetemben majd kivételt tesz. William Saroyan
6. Szavakat hizlalok a panaszkodáshoz haldokló tüzek füstjébe kapaszkodom a szél kabátujjába felkapom árnyékomat hogy a világban ha nem is lehet rend legyen ahogy leoltom a lámpát mintha a szívem sötétülne el nagy a jövés-menés nem tudom kik hagytak magamra.
7. Most majd apránként siratok el mindent, ami eltûnt veled. Kezdem magammal. Kemény Zsófi
8. Minden alkalommal hagyom magam reménykedni kicsit. És amikor újra a semminél kötünk ki, a szívem egy kicsit még jobban összetörik.
9. Mert minden fájni fog, amit nem adtam, és minden szó, mely kimondatlan maradt. (...) s hiába húnyod be szemed, hogy ne lásson, mert a szívedbe égettem be magam.
10. Honnan jött ajtómba hívatlan e bánat? Még átlépem egyszer az üres szobákat, mint ki ottfelejtett valamit, a szemnek téveteg tüzével csöndes búcsút intek. Adam Bernard Mickiewicz