Fáradtan mosolygok az égre, Ma reggel köddé vált egy rémes látomás. Elnémult minden emlék végre, Valahol még rám is várhat végállomás.

Kapcsolódó idézetek

1. Ma fáj kinézni. Köd az ablakon. A szó nekem ma durva, színtelen. Karomra hajtom álmodó fejem, S a némaság meséit hallgatom. Sík Sándor
2. Úgy kezdődött, régen volt egy álmod. Fényben úszott minden éjszakád. Sok hazugság közt eltûnt, nem találod, De érzed, valahol messze vár még rád.
3. Fáradt reggelek, nehéz nappalok, A legszebb álmaid közöttük lassan elhagyod. Sok rejtett félelem rozsdás lakat mögött: Bátran nézz mögé, ismerd meg, és mind elköszön! Kowalsky meg a Vega
4. Egy elmosódó arc, egy mosoly. Soványka vigasz annak, aki már semmit nem remél, s mint beszennyezett kút fölé, úgy hajol emlékei fölé.
5. Volt, amikor messzire szálltam, Többé már nem bír el a szárnyam, Elfáradt már, mégis szállni kell. Mindig álmodtam egy szebb világról, S lassan eltûnök a nagyvilágból, S még nem jöttem rá, miért vagyok én. Demjén Ferenc
6. Látogass meg álmomban, és Boldogabb lesz az ébredés. Mert úgy éjjel elfeledem, Hogy nappal a vágy reménytelen. Matthew Arnold
7. Mindig a holnapra mosolygok, Elvágyom onnan, ahol bolygok, Úgy vágytam ide s most már szállnék. Óh, én bolond, bús, beteg árnyék. Ady Endre
8. Minden álomból lehet valóság, s a múlt valóságai lassan elmerülnek az idő és a messzeség álomszerû ködében. Fekete István
9. Átvertél. Hallom, hogy csöngetsz, megyek kinyitni az ajtót és arra gondolok, hogy nem is bírom ezt az embert, csak megint áltatni fog. Aztán kinyitom az ajtót és a rossz érzések eltûnnek, mert meglátom a mosolyod és ennyi elég. Bíztam abban a mosolyban. (...) Olyan különös, minden megváltozott. Egyik nap még te vagy a jövőm, másnap pedig a bosszúságom, most pedig majdnem a múltam.
10. A mosolyod kiûzi lelkemből a sötét fellegeket Egy édes álomban, amit valahol láttam. Még ha a lemenő nap magával is ragad, árnyékaink mégis összefonódnak.