Szerintem még mindig nem értjük itthon jól a siker-pénz-hitelesség kérdéskört. A lelke mélyén a mi kultúránk még mindig a belehaló mûvészt isteníti, csak az éhező, pszichiátriáról épp kikerült költőnek hiszi el, hogy igazat mond, miközben persze nem megy el a koncertjére, ha ezer felett van a jegyár. Aztán, amikor a mûvész tényleg belehal, akkor beindul a kulthenger.