- Egyes emberekből a hó nagyon sajátos érzéseket vált ki. Egyesek szeretik: tiszta és érintetlen, mint egy tiszta lap, vagy egy újrakezdés. Másoknak ijesztő: hideg, csendes és elszigetel. Te mire gondolsz, mikor a havat nézed? - Hogy nekem kell ellapátolnom.

Kapcsolódó idézetek

1. Síromnál ne hullass könnyeket, nem én fekszem itt, nem haltam meg. Én vagyok a hûs nyári szellő, csillogó hó, folyóparton a kő. Ne gyászolj, töröld le könnyedet, nem haltam meg, e sír engem el nem temet.
2. Amíg cseperedő gyerekek vannak otthon, addig olyan a takarítás, mint havat lapátolni hóesésben. Phyllis Diller
3. Hová tûnik a fehér, amikor elolvad a hó?
4. Igaz, ami igaz, a hó valamivel szárazabb, mint az eső. Stephenie Meyer
5. A vízesés csodája, hogy megőrzi a méltóságát, mikor zuhan. Horváth Imre
6. A jég meg az ég szikrázva simul össze, a szél se beszél: por-hóval kergetődzve játszanak - mert szabad... E fényes-boldog pusztaságban nincs hazug szó: tisztaság van; senki se kényszerít, senki se tiltja, hogy válassz, itt te vagy a kérdés és csak te lehetsz a válasz! Fodor Ákos
7. Semmi sem csöndesebb a hónál. Csöndes, mint a szívem.
8. Amikor először esik a hó, az olyan szép. Még ha azonnal elolvad is. És ilyenkor mindig gondolni kell valakire. Muszáj gondolni valakire!
9. Amikor a vízre hó hull: csendre csend esik. Jules Renard
10. Nem számít, hány esztendős vagy, nehéz izgalom nélkül nézned ez első hópelyheket. Mert amikor elered a hó, akkor senki sem szólhat bele, hogy mit tegyél. Mintha csak felülíródnának az élet szabályai.
11. A pillangó sem gondol vissza hernyó énjére, sem nosztalgiával, sem sóvárogva; egyszerûen tovarebben. Guillermo del Toro
12. A fiatal nő elment mellettem a hóesésben, és reám mosolygott. A mosolyt köszönettel fogadtam, elvittem magammal, s egy ideig vigyáztam reá, hogy el ne olvadjon. Havas mosoly volt és lassan olvadt. A végén mindössze valami kevés nedvesség maradt belőle a lélekben; apró tócsa, nem nagyobb, mint egy könnycsepp. Márai Sándor
13. Hó kavarog az égben, hatalmas, szédítően táncoló pelyhekben és csapatokban, fehér pettyek a vasszürke égen, hó, a hideg és a tél íze a nyelveden, habozva lehel csókot az arcodra, mielőtt halálra dermesztene. Harminccentis hó, puha, mint a vattacukor, meseországgá változtatja a világot, minden felismerhetetlenül gyönyörû lesz tőle. Neil Gaiman
14. Biciklivel érkeztem, 40 métert fékeztem. Józsi vagyok, szép és laza, Locsoljak vagy húzzak haza?