Naiv tévhit, hogy a mûvészetben az állandó változás egyúttal állandó fejlődést is jelent. Maga a mûvész természetesen úgy érzi, hogy túlhaladt apái nemzedékén és nem érthetünk meg egyetlen mûvészi alkotást, ha nem osztozunk a mûvész élményében, nem érezzük át mi is a felszabadulást, diadalt, amit ő érzett, mikor a kész munkát maga előtt látta. De gondolnunk kell arra is, hogy ami egyik irányban haladás, nyereség, a másikban veszteség, és a szubjektív diadal nem jár okvetlenül együtt a mûvészi érték növekedésével.