Egyszerû ember voltam, egyszerû szavakkal, Tele félelemmel, ja, hatalmas falakkal. Köszönöm, hogy szerettél, köszönöm, hogy élhettem, Nevem alá pedig ezt a pár kósza sort vésettem: Születtem nyolcvan, éltem halálomig, De végig ember voltam, aki mindig csak álmodik.