A gyerek a sötét végtelenből nő át a véges fénybe, egy pompázó szabálykertet, a felnőttvilág rendjét lakja be érdeklődő, teljesedő lélekkel, titkon egyre határozottabb tompultsággal. Mint aki egyre kevésbé emlékszik a végtelenre, és egyre jobban elmerül a rá mért, csillogó végesben.