Az emberek többségének a pályáját nem valamilyen belső hivatásérzet szabja meg, hanem többnyire adottságok, lehetőségek, egyszóval külső körülmények. Másképpen van ez a költőnél, a festőnél, a zeneszerzőnél vagy a matematikusnál. Ezeket az embereket ellenállhatatlan vágy hajtja a formák, a színek, a hangok vagy az absztrakt fogalmak harmóniája felé, és boldogtalanok lennének, ha gondolataikat, érzelmeiket, eszméiket nem önthetnék a tudományuknak vagy a mûvészetüknek megfelelő formába. Ezeknél az embereknél nincs szó pályaválasztásról, hanem inkább valami belső kényszerről, ami megszabja életpályájukat.