A nyelvi rendszer - bármelyik nyelvé - annyira önkényes, annyira a belső szabályai szabályozzák, hogy komolyan nem lehet összefüggést keresni a nyelv és az őt használó társadalom között. A magyar, a török, a kínai egyik jellemző vonása, hogy nincsenek nemek, de nem igaz, hogy ezekben a kultúrákban kevésbé fontos a férfi/nő megkülönböztetés. Az angolban nincs tegezés/magázás, de nem mondhatjuk, hogy Anglia vagy Amerika demokratikusabb ország volna, mint a mai Németország, ahol ez fontos nyelvi árnyalat. A nyelv szerkezetében beálló változásokat sem tekinthetjük a társadalmi változások tükrének vagy termékének.