Az érzelmi funkciókat nem lehet kiszakítani az egyén pszichés mûködésének egészéből, mivel azok a kül- és belvilággal való kapcsolatnak szerves, szükségszerûen fellépő alkotórészei; a valóság visszatükrözésének - normális esetben - kikerülhetetlen velejárói. Ez pedig azt jelenti, hogy a gondolkodást az érzelmektől nem lehet olymódon, olyan metafizikus élességgel elválasztanunk, mintha azok az egyénnek egymástól független "lelki képességei" lennének: az egyént gondolatai és érzelmei egyaránt összekapcsolják a valósággal.