A szarás fajsúlyos élmény. Van benne valami csodálatos, sőt egyenesen mélyenszántó. Meggyőződésem szerint Isten azért dolgozta ki számunkra ezt a metódust, hogy visszarántson minket a valóság talajára, és alázatra tanítson. Lehetsz bárki, ugyanúgy szarsz, mint mindenki más. Beyoncé is szokott szarni. Meg a pápa. Meg Anglia királynője. Szaráskor levetjük a látszatpózokat, az illedelmességet, megfeledkezünk vagyonról, hírnévről. Ott egyik sem számít. Szarás közben válunk önmagunk legautentikusabb verziójává. Ez az a pillanat, amikor rádöbbenünk: ez vagyok én. A legbelső énem. Pisilni lehet úgy, hogy bele sem gondolunk. Szarni nem. Néztek már bele egy csecsemő szemébe, miközben kakil? A színtiszta öntudatra ébredés tükröződik benne.