A gettó egyúttal viszonylag stresszmentes, kényelmes életmódot kínált. Az ember teljes mentális kapacitását igénybe veszi a túlélés, így aztán nem áll neki filózni a nagy kérdéseken. Ki vagyok én? Kinek kéne lennem? Eleget teszek? A gettóban még azt a negyvenéves férfit sem nézik le, aki az anyja házában él, és másoktól kéreget. Az ember ott nem érzi magát csődtömegnek, mert mindig lehet találni valakit, akinek még sanyarúbb a sorsa, ráadásul a legsikeresebbek sem emelkednek ki annyira a tömegből, hogy többre sarkalljanak. Hibernált állapotban lehet élni.