A legsikeresebb harcosok és küzdők a jelek szerint azok, akik érzelmileg távol tudják tartani magukat a harctól. A csatában a katonák igyekeznek gépiesen lőni az emberekre, anélkül, hogy félnének meghúzni a ravaszt, vagy éppen örömüket lelnék benne. A katonának képesnek kell lennie megállapítani, mi az igazi célpont, majd azt előítélet és érzelmek nélkül megsemmisíteni. A normális társadalomban ezért pszichopatának tekintenék, a háborúban viszont ez a viselkedés nagyon hasznos, hiszen ott ötven milliszekundum a különbség élet és halál között.