A külvilág (...) nem Csipkerózsika: képtelen csendben ülni a fenekén, várva, hogy a távolban kalandozó hercegek visszatérjenek, és újra életet leheljenek belé. A külvilág féktelenül csinálja, amit szokott - a zûrzavart -, még akkor is, ha az ember már éppen kezdett volna megfeledkezni róla.