Az ember soha nem tudja cselekvését olyan jól megítélni, sem olyan helyesen végrehajtani, hogy tetteiben egészen szabaddá vagy magabiztossá válhatna, és emiatt értelme valaha is felesleges lenne vagy elszenderülhetne. Mindkét képességével, értelmével és akaratával emelkedjék folyvást fölfelé, és így ragadja meg legjavát a legmagasabb fokon, megfontoltan óvja azt külsőleg és belsőleg minden kárral szemben, s akkor semmiben soha nem mulaszt el semmit, hanem szüntelenül a legnagyobb mértékben gyarapszik.