A vallás szolgája behatolhat a legintimebb családi körbe: születés, házasság, halál, mindenütt ott van, s szava akkor fogja meg az ember kedélyét, amikor az a legbefolyásolhatóbb. A tudomány embere legfeljebb a fórumra állhat, de legtöbbször csak a hideg betû segítségével közölheti igazságait. S milyen különbség a hangban: a vallás határozott, kinyilatkoztató, csalhatatlan, apodiktikus, a tudomány óvatos, önmagát kritizáló, kétkedő, hipotetikus. Egyenlőtlen fegyverekkel vívjuk hát a küzdelmet. S mégis napról napra jobban tért hódít a tudomány világfelfogása, úgy, hogy mind hangosabban hallatszik ki a csata zajából a vallás könyörgése: béküljünk ki, egyeztessük ki a tudományt a vallással.