Boldoggá tett tegnapi veszekedésed a lámpa- fényben, a hangod, ezer átkod, az őrületed, mikor, ittasan a bortól, ellökted az asztalt s vagdostad hozzám a teli poharakat. Csak neki, gyönyöröm, ess neki, rajta, ugorj a hajamnak, vágd bele arcomba gyönyörû körmeidet, s hogy parazsat vetsz rám s szememet kimarod: fenyegess csak, s ingem szaggatván csak csupaszítsd szívemet; mindez igazi jel, igazi szerelem jele mindez: mély szerelem nélkül sohase szenved a nő.