Ha félretesszük az ellentétpárokon alapuló, vagyis dualista észlelés értékelését és megkülönböztetését, megmutatkozik mindennek az eszményi tökéletessége és szépsége. A mûvészet ennek a tudatosságnak az elkülönítésére törekszik, amikor kiragad egy pillanatot az időből, és képpé vagy szoborrá dermeszti.