Valójában senki sem akar másvalakié lenni, és még ha akarna, se tudna. Még a legközelebbi vérségi rokonom, a fiam se az enyém, mert húszéves korára bebizonyítja, hogy azt csinál, amit akar, függetlenül attól, hogy az én fiam, és én mit gondolok a dolgairól. Soha nem is volt az "enyém", hanem mindig is egy rám bízott szabad ember volt, akit mindaddig támogatnom kell, ameddig ezt igényli. És ezt a feladatot azzal vállaltam magamra, hogy életre hívtam. Szeretem, támogatom, nevelem, de nem az enyém.