Néha mindenkinek kell valaki, akár egy vadidegen, aki emlékezteti, hogy nincs egyedül. Nekem egyszer ez egy hajléktalan volt, aki egy parkban, amikor egyszer kimerülve, sírva rogytam le egy padra, mellém ült, és megkérdezte, hogy van-e hol aludnom éjszaka. (...) Sose lehet tudni, ki lesz az a vadidegen. Ki lesz az, aki, ha nem is szó szerint, de visszaránt egy vadidegent az erkély széléről. Talán egy nap pont te leszel az.