Milyen furcsa az élet (...), néha összesûríti a legsötétebb és a legragyogóbb pillanatokat! Egyszerre ad és elvesz.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem tudom, mit rejt a sorsod, mosolyt hoz-e vagy könnyeket. Tanuld meg hát feledni a rosszat, s őrizd meg a boldog perceket. Ernest Hemingway
2. Néha te vagy a szélvédő. Időnként pedig te vagy a bogár.
3. Nézd a parton azt a két sziklát, mely hajdanta egy volt, s állta a vihar dühét; látod, a két tört vonal hogy összeillik? Van, amit a természet egynek alkot és a sors kettészakít. Mihail Jurjevics Lermontov
4. Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok. Csúf, de te gyönyörûnek találtál. Végig hallgattad mindig, amit mondtam. Halandóból így lettem halhatatlan. Pilinszky János
5. A "szerencse" valójában nem más, mint hogy az ember körülnéz, hogy meglássa, hol vannak a barátai: mert az angyalok az ő szavaikon keresztül hallatják a hangjukat. Paulo Coelho
6. Kétféle ember létezik: a jó és a rossz. A jó ember jobban alszik, viszont úgy néz ki, a rosszak jobban élvezik az ébrenlétet. Woody Allen
7. A boldogság egy pillangó. Ha kergetjük, kisiklik a kezünk közül, de ha csendben leülünk, az is lehet, hogy leszáll ránk. Nathaniel Hawthorne
8. Hamupipőke és a herceg boldogan éltek, amíg meg nem haltak. Az életben legtöbbször nem így alakulnak a dolgok, ezt jobb, ha előre tudod.
9. A jó dolgoknak véletlenül, meglepetésszerûen kell megtörténniük velünk. Ha valami után nagyon vágyakozunk, úgy járunk, mint az, aki túl erősen szorít magához egy léggömböt: az álom egyszer csak kipukkan, s darabkái a semmibe hullanak.
10. Ha szeretnéd megnevettetni Istent, mesélj neki a terveidről. Woody Allen
11. A jó sors szerzi, a balsors próbára teszi a barátokat. Lucius Annaeus Seneca
12. Örülök, hogy van miért szomorkodni, mert ettől élhetek igazán, tudod? Ettől lehetek ember, hiszen csak úgy lehetek igazán szomorú, ha előtte igazán boldog voltam. A jó és rossz együtt jár.
13. Nem csodálom, ha olyasmit is hallottál, aminek nem örültél. Tudod, azt mondják, a hallgatózóknak már csak ez a sorsa! Stephenie Meyer
14. Kinyitottam a szemem, és láttam, hogy az övé is nyitva, s az arcomat bámulja. Sosem értettem, miért néz így rám. Mintha én lennék a főnyeremény, nem pedig az őrületesen szerencsés nyertes. Stephenie Meyer