Az ember először létezik, önmagára talál, feltûnik a világban, és csak azután definiálja önmagát. Az exisztencialista szemlélet szerinti ember kezdetben semmi: ez az oka, hogy nem definiálható. Csak később válik azzá, és olyan lesz, amilyenné önmagát alakítja.

Kapcsolódó idézetek

1. A személyiség lényege a határtalanság; a csoporté a határoltság. A szerelem lényege a határtalanság; a házasságé a határoltság. A hit lényege a határtalanság; a vallásé a határoltság. A lélek lényege a határtalanság; a testé a határoltság. A létezés lényege a határtalanság; az életé a határoltság. Fodor Ákos
2. Semmi olyat nem keresek, ami létezik. Simon Márton
3. Keresni, várni, semmit sem akarni, Szeretni, vágyni, egyedül maradni. Nézni a világot becsukott szemekkel, Látni azt, amit még nem látott ember. Teller Ede
4. Élsz a semmiért, vagy meghalsz valamiért? Döntsd el!
5. Ha egy ember semmit sem talál, amiért meg tudna halni, akkor élnie sem érdemes. Martin Luther King
6. A dogma nem más, mint határozott tilalom a gondolkodásra. Ludwig Feuerbach
7. A józan ész gyilkos hatással van az emberre, egy pillanatot sem szabad elszalasztani. Az élet egy pillanat. Semmi sincs utána, így aztán égnie kell mindig, a leghevesebben.
8. Nem vizsgálok én semmit semmiféle más nézőpontból. Mindössze a saját gondolataimnak próbálok önző módon igazat találni.
9. Amikor az ember már nem veszi természetesnek a létét, hanem meglátja benne annak misztikusságát, ott kezdődik a gondolat. Albert Schweitzer
10. Élj úgy, mintha holnap meghalnál, dolgozz úgy, mintha nem lenne szükséged pénzre, és táncolj úgy, mintha senki sem figyelne. Bob Fosse
11. Az emberi egzisztenciának két fontos területe van: az egyik a beszélgetés, a másik az erőszak. Amikor a beszélgetés lehetetlenné válik, akkor kezdődik el az erőszak. Feldmár András
12. Aztán minden gondolat elpárolgott, és csak a test maradt meg - egy test, amely vad, elemi ösztönnel csüggött az életen. Stephen King
13. Figyelmesen megvizsgáltam, hogy mi vagyok én; láttam, hogy el tudom képzelni, hogy nincs testem, hogy a világ nem létezik, hogy nem létezik tér, amelyben vagyok; de el nem tudom képzelni, hogy magam nem létezem; ellenkezőleg, abból hogy azt gondolom, hogy minden dolognak az igazságában kételkedem, az következik, mégpedig egészen világosan s bizonyosan, hogy létezem; ellenben mihelyt megszûntem volna gondolkodni, akkor mind a többi, amit képzeltem, igaz lehetne, de okkal nem hihetném, hogy létezem; ebből láttam, hogy szubsztancia vagyok, melynek egész lényege vagy mivolta abban áll, hogy gondolkodik, s melynek léte nem függ se valamely helytől a térben, se valamely anyagi dologtól, elannyira, hogy az az én, azaz a lélek, mely által az vagyok, ami vagyok, egészen más valami, mint a test, sőt hogy könnyebben is megismerhető nálánál, s még akkor is egészen az volna, ami, ha ez a test nem léteznék is. René Descartes
14. Számítgatás, érvek és ellenérvek méricskélése közben elmúlik az élet, anélkül hogy bármi is történne. Marc Lévy