A versek időszámítása különbözik a hétköznapi események vagy akár a megrendelésre készülő munkák objektívnek ható idejétől. Olyan, mintha egy belső, szubjektív tartam határozná meg a születésük ritmusát. Az ausztrál őslakosok álomideje jut róla eszembe, akik úgy tartják, hogy a nagybetûs Álom az élettel párhuzamosan zajlik, és állandó kapcsolatban állnak vele az éjjeli álmodáson vagy a nappali ábrándozáson keresztül. Minden ember öröktől fogva létezik az Álomban már azelőtt, hogy megszületett volna, és az után is, hogy meghal. A vers is valami ilyesmi. Nincs előre kalkulálható ideje, és a róla való gondolkodás más munkáktól függetlenül, illetve azokkal párhuzamosan is zajlik.