Szokták mondani, hogy az, amit mondok, az én felelősségem, ahogy te értelmezed, a tiéd. Ez a nagy "bölcsesség" tipikusan arra jó, hogy ne vállaljuk a felelősséget akkor, amikor a másik a szavaink (vagy a tetteink) nyomán megbántva érzi magát. Sokszor nem az a lényeg, hogy mit mondunk, hanem az, hogy azt hogyan mondjuk. Nem a mi dolgunk tutujgatni másokat. De a mi dolgunk, hogy érzelmileg hogyan tálaljuk a mondandónkat. Lehet alázva, dühöngve, leszarva, és lehet szeretettel, tisztelettel és kedvességgel is. Kevesebb sérülést okoznánk másoknak, önmagunknak és a kapcsolatainknak, ha a másokkal történő interakciók során szem előtt tartanánk egy lényeges dolgot. Úgy hívják: együttérzés.