Nincs egy meghatározott, mindent összezúzó pillanat, amikor rájössz, hogy a könyved beleállt a földbe. Csak ezer apró csalódás egymás tetejére halmozva, ahogy telnek a napok, és te összehasonlítgatod az eladásaidat más írók eredményeivel, miközben újra és újra megtekintheted ugyanazt a dedikált, senki által meg nem vett példányt, amikor benézel a közeli könyvesboltba. Csak a szép lassan elhaló, "nem olyan jók a számok, mint vártuk, de reméljük, még meglódulnak" témájú levelek jönnek a szerkesztődtől, aztán csak a nagy büdös kifürkészhetetlen semmi marad. Egyre növekszik benned a félelem és a kudarc érzete, amíg a keserûség elviselhetetlenné nem válik, amíg már ostobának nem érzed magad amiatt, hogy valaha is elhitted, író válhat belőled.