Életünk krónikája ott van agyunk rejtett bugyraiban, az agy asszociációs rendszere pedig időnként előkapja és összeilleszti a részeit, hogy megmutassa: megvagyok!

Kapcsolódó idézetek

1. Felkutattam a családfámat, és rájöttem, hogy én vagyok a gyökér. Rodney Dangerfield
2. Csak kevés holmi van, ami hû marad az emberhez. Talán néhány könyv, egy szerencsepénz vagy egy folyton gyarapodó bélyeggyûjtemény. És a szülői ház karácsonyfadíszei. Stephen King
3. Sok időt pazaroltak már el a kérdésre, hogy mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás. Természetesen a kakas.
4. Úgy hallgasd meg, hogy így emlékezhessen rá: "jót beszélgettünk". Fodor Ákos
5. A titok nem (...) egyéb, mint két ember közt az ősi kapocs. Eudora Welty
6. Rózsaszín sündisznócska uzsis zacskója.
7. - Túl korosnak tart magához? - Dehogy, gyûjtöm a régiségeket.
8. A vér cinkossága ősi, bizalmas kötelék. A Nagyok ismertetőjele. Anna Gavalda
9. A képek mindent tudnak, legjobban azt, amit leginkább próbálok elfelejteni. Szabó Magda
10. Mindenkit "kedvesem"-nek szólítok, mert nem emlékszem a nevükre. Gábor Zsazsa
11. Otthon van az ember, ahol gyökerei vannak, halottai az anyaföldben, ahol tegezik az embert, ahol nagyapja ültette diófának a gyümölcsét töri, és fát ültetve unokáira gondol. Lénárd Sándor
12. Minden együtt töltött pillanatot hûen őrzök a lelkemben, mint megannyi kisfilmet. (...) Gyakran visszapörgetem őket a fejemben (...), hogy emlékezzek arra, mennyire boldogok voltunk mi ketten. S ebbe az érzésbe egy szemernyi kétely sem vegyült. Guillaume Musso
13. - Miért lettünk mi barátok? - Hát, mert egymás mellett nőttünk fel. - Csak ennyi? Egy demográfiai véletlen? Semmi lelki rokonság? - Nekem nem tûnt fel semmi ilyesmi. Amennyire én visszaemlékszem, csak egy dolog volt közös bennünk. - Mégpedig? - Hogy egyikünkkel sem akart barátkozni senki. Jo Nesbo
14. A barátság, amire gondolok, olyan egymásba illesztés, hogy elmosódnak még a varratok is, amivel összeöltötték. Michel de Montaigne