A düh mindig sok üres helyet hagy maga után, ahová azonnal, mint az árvíz, befolyik a szomorúság, és hatalmas folyóként hömpölyög, kezdet és vég nélkül.

Kapcsolódó idézetek

1. A kihullott könny megbosszulja magát azon, aki okozá. Jókai Mór
2. Az ördög nem alszik. Fülig csipás lehet már a rohadék. Vavyan Fable
3. Nevének csengése elszabadított bennem valamit, ami vadul marcangolta a belsőmet - akkora fájdalom tört rám, hogy elállt tőle a lélegzetem, és magam is meglepődtem irtózatos erejétől. Stephenie Meyer
4. A könny a lélek vére. Paulo Coelho
5. Ha a szíveden ütnek sebet, a vérzés épp elég heves ahhoz, hogy belehalj. Zhou Wei Hui
6. Aki azt kérdezi tőled: haragszol-e még rá, az biztos, hogy közel áll hozzád, hiszen ezt nem lehet kiáltva mondani, csak halkan. Ehhez talán már három lépés távolság is túl sok. Ancsel Éva
7. Az eltemetett harag olyan, mintha mérget innánk és várnánk, hogy a másik meghaljon.
8. Az ujja lassan végigsimított a gerincemen, éreztem, ahogy felgyorsul a lélegzete. Kezem erőtlenül támaszkodott a mellkasának, és már megint szédültem. Lassan előrehajtotta a fejét, és másodszor is megérintette hûvös ajkával az enyémet, nagyon óvatosan, résnyire nyitott szájjal. És akkor összeroskadtam. Stephenie Meyer
9. Alapjában véve a feleségem éretlen volt. Ülök békésen a kádban, ő meg bejön és elsüllyeszti a kishajóimat. Woody Allen
10. A bánat eredete a vágy. Buddha
11. Õ engem megölt. Õ sok olyant tett, amit férfinak, becsületes embernek nem szabad tenni - és én mégsem tudom őt gyûlölni. "Tegnap még szerettelek, holnap már gyûlölni foglak!" - Lehet azt mondani, lehet azt megtenni; de nem lehet azt - érzeni. Jókai Mór
12. A könny éppoly ragályos, mint a nevetés. Honoré de Balzac
13. Lassan összeszedegettem a holmimat, és közben megpróbáltam elfojtani a dühömet, mert attól féltem, elsírom magam. Úgy tûnik, valami rejtélyes okból az indulataim a könnycsatornáimmal állnak összeköttetésben. Ha dühös vagyok, rendszerint sírva fakadok, ami elég megalázó. Stephenie Meyer
14. Képtelen volt sírni - "ez a fájdalom túl nagy a könnyekhez". Lucy Maud Montgomery