Egyszer szerettem volna mosolyodat üstököshöz hasonlítani ami fényével kettéhasítja az eget, erejével, lángolva vágja szét, célt ad neki, hírré teszi (...) De minden üstökös csak azért jön, hogy aztán menjen, eltûnik, mi pedig itt maradunk a sötéttel, távolléttel, keserves magányban.