Az istenes vers főszereplője mindig a vers főszereplője, és még véletlenül sem az isten. Az istenes vers főszereplője szenved, gyötrődik, észreveszi reggel az erkölcsi törvényt magában, este meg a csillagos eget maga fölött. Az istenes vers mellékszereplője az isten, akinek kötelessége szolgálni a szenvedőt, hiszen ő csak legfeljebb azért szenved, mármint az isten, mert ez az ember éjjel bûnöket követett el, de most már megígéri, hogy ilyet a jövőben nem tesz, szóval innéttől az istennek minden oké.

Kapcsolódó idézetek

1. Vannak dalok, amiktől táncra perdülünk. Dalok, amiktől énekelni kezdünk. De azok a legjobb dalok, amik felidézik benned, amit akkor éreztél, amikor először hallottad őket. És ezzel megint összetöri a szívedet.
2. Mindenik embernek a lelkében dal van és a saját lelkét hallja minden dalban. És akinek szép a lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek. Babits Mihály
3. Ma éjjel újra itt vagyok, Mit érzek, láthatod. Itt vagyok, és nem álmodom A könnyeket arcodon. Tudnod kell, mennyit érsz nekem: Te vagy az életem.
4. Vannak az életünkben olyan események, amelyekről - miközben javában zajlanak még - tudjuk, hogy sohasem felejtjük el. Ilyen egy-egy jó beszélgetés, egy ölelés, néha egy szép zene; amíg éled, egy Hang azt mondja benned: "szívd magadba jó mélyen ezt az élményt, mert ebből kell táplálkoznod egy életen át!" Ne felejtsd el!... Ide vissza kell találnod, mindig! Müller Péter
5. Olykor csak a Kedves hangja a fontos. Csak meséljen, meséljen, meséljen, csak hallhasd a hangját. Mert számodra az ő hangja a legcsodálatosabb hangszer, és ha beszél, az minden dallam közül a legszebb. Mert megnyugtat. Hallgatod, hallgatod, és teljesen elvarázsol. És ezt a hangot nem csak a füleddel hallod, hanem a lelkeddel is. Csitáry-Hock Tamás
6. Mire megtanulsz énekelni, dalod már rég nem arról szól. Fodor Ákos
7. Minden tud csalni, de a hang színe, az nem... Az őszinte és leleplez minden érzést. Móricz Zsigmond
8. Néha elgondolkodom, vajon meddig emlékezik az ember egy hangra. Ilyenkor elfog az aggodalom és a fejemben újra és újra végigjátszom a jelenetet, hogy tudjam, még emlékezem rá. De ha ezután... ha ezután soha nem találkoznánk, többé csak a látványa maradna meg az emlékezetemben? Vagy talán csak a hangja?
9. Valami szomorú dallam hangjai halkan Kísértenek éjszakákon át. Velem vannak, és együtt Dúdolgatjuk a halál dalát. Tankcsapda
10. Biztos sokszor tapasztaltad már: egy jó beszélgetésnek, egy meghitt együttlétnek, egy szerelmes ölelésnek mintha zenéje lenne! Szinte hallani lehet. Nem füllel. Lélekkel. Ahol nincs harmónia, ott összevissza fecsegnek. Rumli van, zûrzavar. Ahogy egy zsebünkben felejtett mobiltelefon rögzíti néha; hallgasd meg, milyen hangzavarban élünk, ha nincs közöttünk szeretet. Mint egy majomházban: mindenki fújja, rikoltja, darálja a magáét. De ha egy baráti beszélgetés! Hallgasd vissza! Az egymásra figyelő emberek csendjét, jókor megszólaló mondatait. A nevetéseket. A hang erejét. Amikor van miről beszélni - megtelik lélekkel a levegő. Müller Péter
11. Én annak szeretnék látszani, Aki ezt a dalt szokta játszani, És annak szeretnék játszani, Aki nem akar mindig másnak látszani.
12. Ez a lány maga sem tudta, hogy mit akar, de abból nem engedett, és semmi sem olyan végzetes erejû, elsöprő hatalom, mint a nő, ha valamiben nincs igaza. Mondd neki, hogy ne tanuljon énekelni, mert nincs hangja, kérd, hogy ne pöröljön, hiszen elveszíti, könyörögj, hogy ne viseljen kalapot, mivel ez nem illik hozzá; éppen annyi, mintha felkérnéd a ciklont, hogy foglaljon helyet egy percre. Legfeljebb ez az orkán nem mondja fél válla felett, lekicsinylő mosollyal, hogy: nem kell engem tanítani. Bízza csak rám. Rejtő Jenő
13. Tudom, dobban még a szíve Tudom, meghaltam már rég De ha kínom megélné Bizony rögtön elhinné Bár rég nem élek már Azt, hogy el nem sírtam minden könnyem még.
14. Néha hangosabban kell, hogy beszélj, ha szeretnéd, hogy meghalljanak, mert mindenkinek van hangja; és eljön az idő, amikor kiabálnod kell: harcolni azért, amit akarsz.