Milyen hûtlen vagyok én is a halottakhoz! Én is csak azt mondom, amit ezek a majmok mondanak: szegény, meghalt! És elhiszem azt, és azután a szemem leszokja annak a képét, aki meghalt, és a fülemben elfonnyad a hangjának az emléke, és sajnálom őt, vagy nem sajnálom, de már nem követelem, hogy itt legyen merőleges alakban a földön. Már nem csodálkozom az ő létén, az ő külön, egyetlen arcán, nézésén, járásán. Úgy veszem, hogy ő, aki meghalt, ő halott.