Nem rettegjük az évszakok viharát, Együtt énekeljük szívünk szép dalát. Jöjjön a tél, a zord-fehér hólepel, Szívünk lángját semmi nem olthatja el.

Kapcsolódó idézetek

1. Amíg cseperedő gyerekek vannak otthon, addig olyan a takarítás, mint havat lapátolni hóesésben. Phyllis Diller
2. A hó csak annyit jelent, hogy túl hideg van ahhoz, hogy eső essen. Stephenie Meyer
3. Az optimista azért várja az éjfélt, hogy az új év elkezdődjön, a pesszimista pedig azért, hogy megbizonyosodjon róla, az óév elmúlt.
4. - Kérdezhetek valamit? Mi lesz a hóból, ha elolvad? - Természetesen víz. - Nem nyert. Tavasz lesz belőle.
5. Elromlott jó néhány hét, És néhány hónap és év. De nagyon vártam, hogy arcod újra lássam, Mikor vasárnap lesz szívem mélyén. Edda
6. Csak két nap van az évben, mikor semmit sem tehetsz. Az egyik a tegnap, a másik a holnap. Tehát csak a ma a megfelelő nap arra, hogy szeress, hogy higgy és elsősorban, hogy élj! Tendzin Gjaco
7. Újév. A fogadalmak időpontja, amikor hisszük, hogy reggel valami jobb és boldogabb kezdődik. Elég, ha hagyjuk, hogy hasson ránk a fizikusok és csillagászok által megállapított kezdet mágiája, lenullázzuk a számlálót, összeállítjuk a fogadalmak és eskük listáját, amelyet úgysem tartunk be. Már az újévi ebéd után rágyújtunk az első cigarettára, január közepén már nem hiszünk abban, hogy az év végére folyékonyan beszélünk angolul, a fogyókúrát elhalasztjuk "jobb időkre", a nyári szabadságra. Addig úgyis mindenki elfelejti. De ezen a kivételes újévi éjszakán még mindig úgy érezzük, hogy nemcsak új év kezdődik, hanem most kezdődik minden.
8. Bántott hó vagy jégeső, kínzott nyár vagy télidő. Szabad voltam, nincstelen, de sértetlen, ó Istenem. Lord
9. A nyári égből havazik. A lélek papírjára ráfagytak a szavak. Beney Zsuzsa
10. Akarsz-e bújni, velem összebújni zord teleken? És lángra gyúlni fázós, fehér reggelben. A hóba írni édes titokból szőtt rejtjeleket, Hogy szóra bírni más ne tudja senki sem. Dés László
11. Sok mindent kérhetnék, én azt kérem: Ne olvadjon el a jég lent Délen!
12. A hónapokat is elosztották. Adtak nekik nevet. Én abban születtem, ami február. Az egy hideg idő. Akkor hozott a gólya. Anyu azt mondja, egy nagy tóból, de akkor engem a jég alól kellett kihoznia, mert én már tudom, hogy a víz hidegben jég lesz. Nem fagy meg a jég alatt egy kicsi gyerek? (...) És ki teszi őket oda? Az Isten nem teheti. Istennek, aki legfölül van, annak tudnia kell, hogy ez veszélyes. Ezt csak valaki nagyon rossz csinálhatja, és Isten küldi a gólyát, vegye ki a szegény kis gyerekeket, és vigye jó emberekhez, akik megszárítják. Jókai Anna
13. Bennünk eleve ott a fáradás, Mely a szûz hónak testvére lehet - Ha nagyon fázik már a föld, lehull, Csak hull a hó s új tavaszig befed. József Attila
14. Kell az árnyék és kell a fény, Hogy meglásd, miért érkeztél, És hogyha úgy érzed, túl hosszú a tél, A nyár majd pótol mindenért.