A kiskutyák és medvebocsok játék közben tanulják meg észlelni és előre jelezni egymás mozdulatait, valamint szabályozni a saját cselekvéseiket és reakcióikat - ez jó felkészülés a felnőttkori, komolyabb feladatokra. Nekünk, embereknek is hasonlóan össze kell hangolódnunk, amikor megtanulunk kommunikálni, és ennek része önmagunk megfigyelése, ahogy az ehhez szükséges dolgokat csináljuk. Ez ad nekünk egy fejlettebb, "énszerû" érzetet. Nem csak arra kell figyelnünk, hogy melyik testrész a miénk és mit csinálunk vele, hanem arra is, hogy melyik gondolat a miénk, és hogy megosszuk-e másokkal. Ez a furcsa gondolat szinte paradoxon: azért tudjuk, hogy milyen lehet a másik bőrében lenni, mert ő képes elmondani - vagy akár elhallgatni -, hogy milyen érzés a saját bőrében élni.