A fiataloknak bátorságot adnak az ideáljaik és a meggyőződésük: az ő értékrendjük nagyobbrészt teoretikus, s nem tapasztalaton alapuló. Még nem élték azt át, hogy a tények ellentmondanak az elméletnek. Ha az ember hisz magában és abban, hogy amit tesz, az helyes, akkor gyakran nagy dolgokra képes. (Egyébként közben akaratlanul is sok bajt okoz!) A középkorú embernek viszont vannak tapasztalatai: már rájött, hogy a beavatkozási kísérlet nyomán a haszon mellett - és talán annál még gyakrabban! - kár is keletkezik, emiatt aztán, igen bölcsen nem tesz semmit. Az eredmény a két esetben kiegyenlítődik: a buzgó fiatalok jót és rosszat is okoznak, a megfontolt középkorúak sem ezt, sem azt!