Csak a futni tudó ember maradhatott fönn, alkothatott közösséget, és népesíthette be a Földet. Futott a vad után, hogy legyen mit ennie, és futott a vad elől, hogy ne az egye meg őt; futott, hogy párt szerezzen magának, meghódítsa, majd vele együtt fusson, míg új életük helyszínére nem érnek. Szeretnie kellett a futást, máskülönben odaveszett volna, mielőtt bármi mást szerethet. És mint minden, amit szeretünk - és érzelgősen "szenvedélynek" vagy "vágynak" nevezünk -, a futás is ősi, belénk kódolt szükségszerûség. Futásra születtünk, sőt azért születtünk meg, mert futunk. Futó Emberek vagyunk mindannyian.