Az ember megdöbbenő lény, újra és újra megdöbben. (...) Azért döbben meg, mert mindent elfelejt rögtön, mert könnyebb úgy élni, hogy mindent elfelejtünk, sőt igazából csak úgy lehet élni, hogy mindent rögtön elfelejtünk. Csak aztán újra és újra jön a döbbenet. Jé, gyilkosok! Jé, latrok! Jé, ezeknek sosem elég! Jé, az emberfaj sárkányfog-vetemény! Jé, nincsen remény, nincsen remény!