Élet idézetek

A vadmadár kiszabadult a kalickájából. Hová repül a vadmadár, ha a szabad levegőt érzi szárnyai alatt? Jut-e eszébe, milyen fényes volt kalickája, milyen nyájasan hízelgett gazdája, milyen gazdagon táplálták, mint védve volt a hideg ellen, üldözők ellen, milyen szépen tanították énekelni? A vadmadár csak arra gondol, hogy elrepüljön. Künn meglehet, hogy széttépik, megfagy, talán nem is tudja már, hogyan lehet élelmét a földből kikeresni, de mégis elrepül. Bokrot keres. Párját keresi. Jókai Mór

Ó, mennyire hiányzott neki a férfi! Órákat töltött azzal, hogy visszaidézte a hangját, az arcát és azt az utolsó pillanatot, amit együtt töltöttek... végül az emlékek olyanok lettek, mint egy takaró, amellyel melegen tartotta magát a nyugtalanság és az aggodalom hosszú hideg időszakaiban. J. R. Ward

Titokban álmodoztunk összebújva, esküdtünk az igaz szóra, hogy nem tudhatja más, csak te meg én. Titokban átkarolva, összebújva, hallgattunk sok hazug szóra, s nem tehettük azt, mit szeretnénk. Szerelem, de mondd, így mennyit ér?

Õk ketten... mindig csak ők ketten tudtak egymásra úgy ragyogni, akár ha két nap sétálgatna az égen, s azok figyelnék óvó szeretettel egymást. Raffai Sarolta

Eltûnt a fürge ifjú lány már, mint egy madár, oly könnyedén: kezében csillogó virágszál, s új refrén szája szögletén.

A sötétedő eget csodálta, ahogy kifeszített, fekete sátortestét elárasztották a csillagok. Szomorúan mosolygott magányán, de nem sírt, piszkos arcára már odaszáradtak a rég elhullatott könnyek. Csak nézte az eget, hangtalan, lágyan menetelt az idő a képzelet indás vaskapui mögött.

Mindenki szeret valakit, és mindenki, aki szeret valakit, szokott kétségbeesve, éberen feküdni egész éjszaka, és azt számolgatni, hogyan engedhetjük meg magunknak, hogy továbbra is emberek legyünk. Ilyenkor vetemedünk olyasmire, ami utólag érthetetlennek tûnik, holott akkor az látszott az egyetlen kiútnak. Fredrik Backman

Minden magasság vonzó, mennek is, akik csak tudnak. Mászunk egyre feljebb. Elfogy az erdő, el zuzmók, mohák: kopár gerinc mered a lelkeseknek. Karafiáth Orsolya

Olyan könnyen belehabarodnak a férfiak az emberbe, csak egy csöppet kell kedvesnek lenni hozzájuk. (...) A férfiak kívánják a gyöngédséget, különösen ha betegek. Úgy potyognak az ügyes asszonyszemély kezébe, mint az érett barack Tarán, ha egy kicsit megrázza az ember a fát. Margaret Mitchell

A japán nyelv pazar szókincsében nincs megfelelő kifejezés erre a hemzsegő nyugati szóra: szeretlek. A japánok szerint ezt a szót nem kell kimondani, mert a másik úgyis megérzi. Ha ki kell mondani, akkor már nem is igaz. Zilahy Lajos